Az ingatlan Debrecen történeti belvárosának szövetébe ágyazódik, a Piac utca és a Kossuth tér közvetlen közelében. A terület városszerkezeti értelemben a 19–20. század fordulóján kialakult, zártsorú beépítési struktúrát hordozza, amely a cívisvárosi lépték fokozatos urbanizációjával vált sűrűbb, hangsúlyosabb karakterű városi térstruktúrává.

A tervezett épület e történeti kontextusra reflektálva, annak morfológiai és léptékbeli sajátosságait tovább örökítve illeszkedik a környezetébe. A zártsorú beépítés folytatásával a meglévő utcaképi ritmust erősíti, miközben kortárs eszköztárral új minőséget teremt. A tömeg két, egymással párbeszédben álló egységre tagolódik. A homlokzat egy része a környező épületekhez igazodva megtartja a jellemző párkánymagasságot és tetőformálást, biztosítva az utcakép folytonosságát és arányrendszerének tiszteletben tartását. A másik épületrész lapostetős kialakításával kortárs építészeti attitűdöt képvisel a történeti városszövetben, ugyanakkor anyaghasználatával finoman reflektál a környezet hagyományos karakterére, ezzel érzékeny párbeszédet teremtve múlt és jelen között.

Az épületben 38 lakás és egy, a Csap utca irányából közvetlenül megközelíthető, korszerű irodahelyiség kapott helyet. A lakások kompakt alapterülete ellenére a tervezés fókuszában az élhető, minőségi lakókörnyezet kialakítása állt. A loggiák intim, mégis érzékelhető kapcsolatot teremtenek a városi térrel, miközben védett,   

 félig privát külső tartózkodófelületet biztosítanak.

A lépcsőházi blokk egy finoman áttört, téglacsipkeszerű homlokzati réteg mögött húzódik meg, amely szűrt fényviszonyokat és védett megérkezést biztosít. Ez az architektonikus elem egyszerre funkcionális és plasztikai eszköz, amely gazdagítja az utcai homlokzat textúráját.

Az anyaghasználat tudatosan visszafogott és időtálló, a tégla és a vakolt felületek elegáns kombinációja egyszerre reflektál a környék építészeti hagyományaira és hangsúlyozza az épület kortárs karakterét. A részletképzés, az arányok és az anyagminőség összességében olyan építészeti állásfoglalást eredményez, amely tisztelettel viszonyul a történeti környezethez, miközben egyértelműen a jelen kor igényeire ad választ.